Csodák nincsenek! Az évek során megélt tapasztalatok (fogyókúra-visszahízás) alapján rájöttem,
hogy csak életmódváltással tudom felvenni a harcot a felszaporodott
kilókkal és csak úgy tudom megtartani az elért eredményeket!
Eddigi táplálkozásom nekem sem a legmegfelelőbb volt - no ez nem azt jelenti, hogy keveset vagy nagyon sokat ettem, hanem inkább a minőséggel volt baj. Nagyon szeretem az édességet, süteményeket, tészta féléket és ezeket nem vontam meg magamtól - aminek meg lett az eredménye. Ehhez persze még hozzájárult mozgásszegény életmódom.
50 felé haladva tapasztalja az ember, hogy egyre jobban ragaszkodnak hozzá az évek során felszedett kilók. Egy kis diétával nyáron sikerült ugyan lefaragni belőlük, de mindig visszajött (sőt több!) télen, amikor sokkal kevesebbet mozogtam, lazábban vettem az étkezést.
52 éves lettem, mikor már plusz 7 - 8 kg volt rajtam a megszokott súlyomhoz képest. Nem jöttek rám a ruháim, a nadrágokat nem tudtam begombolni, a blúzok csakúgy feszültek rajtam. Amikor elmentem új ruhát vásárolni sajnos nem tudtam választani, mert ami tetszett az biztos nem volt a méretemben, vagy nagyon hülyén állt rajtam. Ilyenkor van az, hogy már tükörbe sem szeret nézni az ember, mert amit lát az nagyon nem tetszik neki. Ezt persze nem tudtam megúszni, mert a tükrös elejű gardrób szekrényünk előtt - amely a nappalinkban van - mindig el kellett mennem. (De lehet, hogy éppen ez a jó, ha mindig látja az ember hogyan néz ki és levonja a következtetést, hogy ezen sürgősen változtatnia kell!!!)
Egészségi állapotom is a felszedett kilókkal párhuzamosan romlani kezdett. Jelentkezett egy kis vérnyomás emelkedés, térd és derékfájás, zsibbadás itt-ott. Nem szólva arról, hogy mennyivel előbb kifulladtam egy kis mozgástól.
Mivel mindkét szülőmnek magas a vérnyomása, anyukám pedig cukorbeteg az esély is nagyon nagy, hogyha tovább hízom én is elkapom ezeket a betegségeket. Látom, hogy mennyi lemondással és anyagi ráfordítással jár a betegséggel együtt élni, tehát mindenféleképpen jobban járok, ha ezt megelőzöm.
E gondolatok után aztán végleg rájöttem, hogy ezeken a dolgokon csak én tudok változtatni, az én felelősségem, hogy továbbra is egészséges, vidám, magamnak is elfogadható legyek!
Nemcsak ezek a negatív motivációk segítettek az elhatározásomban, hanem elképzeltem magam milyen leszek, ha változtatok eddigi életmódomon:
Eddigi táplálkozásom nekem sem a legmegfelelőbb volt - no ez nem azt jelenti, hogy keveset vagy nagyon sokat ettem, hanem inkább a minőséggel volt baj. Nagyon szeretem az édességet, süteményeket, tészta féléket és ezeket nem vontam meg magamtól - aminek meg lett az eredménye. Ehhez persze még hozzájárult mozgásszegény életmódom.
50 felé haladva tapasztalja az ember, hogy egyre jobban ragaszkodnak hozzá az évek során felszedett kilók. Egy kis diétával nyáron sikerült ugyan lefaragni belőlük, de mindig visszajött (sőt több!) télen, amikor sokkal kevesebbet mozogtam, lazábban vettem az étkezést.
52 éves lettem, mikor már plusz 7 - 8 kg volt rajtam a megszokott súlyomhoz képest. Nem jöttek rám a ruháim, a nadrágokat nem tudtam begombolni, a blúzok csakúgy feszültek rajtam. Amikor elmentem új ruhát vásárolni sajnos nem tudtam választani, mert ami tetszett az biztos nem volt a méretemben, vagy nagyon hülyén állt rajtam. Ilyenkor van az, hogy már tükörbe sem szeret nézni az ember, mert amit lát az nagyon nem tetszik neki. Ezt persze nem tudtam megúszni, mert a tükrös elejű gardrób szekrényünk előtt - amely a nappalinkban van - mindig el kellett mennem. (De lehet, hogy éppen ez a jó, ha mindig látja az ember hogyan néz ki és levonja a következtetést, hogy ezen sürgősen változtatnia kell!!!)
Egészségi állapotom is a felszedett kilókkal párhuzamosan romlani kezdett. Jelentkezett egy kis vérnyomás emelkedés, térd és derékfájás, zsibbadás itt-ott. Nem szólva arról, hogy mennyivel előbb kifulladtam egy kis mozgástól.
Mivel mindkét szülőmnek magas a vérnyomása, anyukám pedig cukorbeteg az esély is nagyon nagy, hogyha tovább hízom én is elkapom ezeket a betegségeket. Látom, hogy mennyi lemondással és anyagi ráfordítással jár a betegséggel együtt élni, tehát mindenféleképpen jobban járok, ha ezt megelőzöm.
Diétám elkezdéséhez még egy másik gondolat is hozzásegített amivel teljesen
egyetértek. Nem tudom már hol hallottam, de a lényege: testünk állandóan velünk van és
ha azt nem tudjuk elfogadni, akkor ez életünket minden pillanatban megkeserítheti.
Nemcsak ezek a negatív motivációk segítettek az elhatározásomban, hanem elképzeltem magam milyen leszek, ha változtatok eddigi életmódomon:
- Külsőleg jól nézek ki, feltudok csinosan öltözni bármilyen alkalomra, ruháim jól állnak rajtam.
- Sokkal energetikusabb, kitartóbb, strapabíróbb, fiatalosabb és főleg egészségesebb leszek.
- Önbizalmam megnő nem csak külalakom, hanem kitartásom és siker élményem miatt is.
- Jövőbe vetett hitem is megnő. Ha le tudtam fogyni, akkor bármi sikerülhet, a jövő most már nem egy sötét verem, hanem a lehetőségek tárháza és ez a látásmód az új életvitelben is nagyon lényeges.
Nem hiába mondják, hogy minden fejben dől el, de ez így is van. Napokig tartott, hogy az agyam teljesen rákattanjon a nagy elhatározásra és miután 100 %-ig elszánt voltam teljes gőzzel belevetettem magam a megvalósításba. Hittem, tudtam, hogy sikerülni fog annak ellenére, hogy lesznek majd nehézségek. A nehézségeket meg kell oldani, le kell küzdeni - de ezekről majd később írok.
Ime egy videó, igaz 50 perces, de érdemes megnézni, nagyon sokat segített nekem is a célom elérésében. A fogyás 10 titka
Ime egy videó, igaz 50 perces, de érdemes megnézni, nagyon sokat segített nekem is a célom elérésében. A fogyás 10 titka
"Egy álom csak egy álom marad egészen addig, amíg úgy nem döntesz, hogy igazzá teszed." Harry Styles
Megjegyzések
Megjegyzés küldése